Új- és Jelenkori Történeti Tanszék

Permanent URI for this collection

https://krepozit.kre.hu/handle/123456789/352

Browse

Now showing 1 - 20 of 43

Open Access
1 milliónál több vagy kevesebb?: A második világháború időszakában szovjet (hadi)fogságba vetett magyar állampolgárok – katonák és civilek – létszáma, összetétele és embervesztesége a magyar és a szovjet források tükrében
(Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága, 2021) Bognár Zalán
Open Access
1956 hadikrónikája
(Akadémiai Kiadó, 0203) Horváth Miklós
Open Access
A kommunista hagyománypolitika kezdetei Magyarországon. Ideológia és hagyományértelmezés viszonya a KMP politikájában
(Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB), 2017) Dr. Kovács Dávid András
Open Access
A Kossuth téri sortűz az újabb források tükrében
(2018) Horváth Miklós
Open Access
A magyar harcászati-hadműveleti felderítés 1918-1990 között
(2018) Horváth Csaba
Open Access
A magyar honvédelmi igazgatás története, 1945-1990
(Magyar Nemzeti Levéltár, 2020) Germuska Pál; Horváth Miklós
Open Access
A magyar katonai felső vezetés szervezeti változásai (1919-1945)
(HM Zrínyi Média Közhasznú Nonprofit Kft., 2021) Horváth Csaba
Open Access
A magyar-kubai diplomáciai kapcsolatok létrejöttének sajátos fordulatai
(2018) Dr. Horváth Emőke Mária
This study analyzes the ups and downs in the development of Hungarian-Cuban diplomatic relations following the Hungarian Revolution of 1956. In 1959, the year of the victory of the Cuban Revolution, Hungarian foreign policy focused primarily on Asia and Africa, as the colonial liberation struggles there provided an opportunity for the Soviet Union and the socialist countries to get their foot in the countries of these two continents. However, in the spring of 1956, following the negotiation of a councilor of the Budapest Soviet embassy at the Foreign Ministry, it became clear for the Hungarian foreign policy makers that Moscow considered Latin America as a desirable target and wanted to use the former Hungarian diplomatic ties to realize the idea. The Soviet intention was readily served by Hungary, and the Political Committee of the MDP decided in the first half of 1956 that Hungary should establish diplomatic ties with Mexico, Brazil and Uruguay. The question of the establishment of relations failed in October 1956, and from then on, Latin America meant a political landscape for Hungary, where it continued to refuse to overcome the international, echo of the defeat of the 1956 Hungarian Revolution expressed through the loud rejection of the legitimacy of the Kádár government. Following the rapid deterioration of US-Cuban relations, the Cuban government proposed to Hungary to establish diplomatic relations. Hungary, however, was only moderately interested in the opportunity offered but eventually accepted Soviet "guidance" and overwhelmed by its own ideas, Hungarian foreign policy changed and supported the Soviet Union in getting its foot in Cuba, in the neighborhood of its big rival, the United States.
Open Access
A Pálos rend és az állambiztonság küzdelme: Hálózatok szorításában
(Éghajlat Könyvkiadó, 2015) Bertalan Péter
Open Access
A vidéki Magyarország 1956 után
(2021) Rigó Róbert
Open Access
A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)
(2008) Rigó Róbert
Open Access
Az amerikai Mediterráneum fogalma és jellemzői
(2023) Dr. Horváth Emőke Mária
Ha meghalljuk a Mediterráneum kifejezést, azonnal a Földközi-tenger partvidéke jelenik meg a szemünk előtt, pedig jól ismert jelenség a történelemben, hogy egymástól távol eső vidékeken azonos nevű területek húzódhatnak meg. Elég egyetlen példaként VII. Konstantinos Porphyrogennetos: De Administrando Imperio című, 10. században keletkezett művére utalnunk, melyben azt olvashatjuk: „Két Ibéria van: az egyik Héraklész oszlopai táján, az Ibér folyóról elnevezve. (…) A másik Ibéria a perzsák felé van.”1 Ugyanígy a Mediterráneumból is kettő van: a mindenki által ismert földrajzi területen kívül az Európától távol fekvő amerikai Mediterráneum fogalma is fennmaradt napjainkig, bár a közbeszédben ez utóbbit nem használjuk. Munkámban az amerikai Mediterráneum – más néven a Karib-térség – földrajzi és kulturális jellemzőivel összefüggő kérdéseket vetek fel. Először az amerikai Mediterráneum megnevezés kialakulására térek ki, majd területének földrajzi behatárolására, és igyekszem megrajzolni a Karib-térség közös kulturális jegyeit. Utóbbira azért van szükség, mert csak a kultúrán keresztül megragadható közös jegyek alapján lehet definiálni azokat a területeket, amelyek a Karib-térség fogalmába illeszthetők. Végül a térség egyes sajátosságait az európai Mediterráneum jellemzőivel hasonlítom össze, és megpróbálom megragadni azokat az elemeket, amelyek közös pontként, illetve meghatározó eltérésként említhetők a két térség esetében. = The study deals with an issue that has been little analysed by Hungarian historians. It attempts to interpret the concept of the American Mediterranean, to present its specific characteristics, and then makes a comparison between the European and the American Mediterranean. It tries to present those elements which can be mentioned as common features or as decisive differences between the two regions. It shows that, unlike the European Mediterranean, the American Mediterranean is not dominated by peninsulas, but by a series of islands (Lesser and Greater Antilles) that make up the American Mediterranean par excellence, which were also the sites of discovery and early colonisation. The paper draws attention to the existence of a culturalreligious frontier within the Caribbean, i.e. the division of the American Mediterranean, just as it is the case with the European Mediterranean.
Open Access
Az elsodort falu eszmetörténeti jelentősége és helye Szabó Dezső szellemi életútjában
(Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet, 2021) Dr. Kovács Dávid András
Open Access
Az Opus Deitől a Provida Materig: Állambiztonsági hálózatok és egyházi kisközösségek
(L'Harmattan Kiadó, 2016) Bertalan Péter
Open Access
Az Oszmán Birodalom felbomlása
(2022) Szávai Ferenc
Az Oszmán Birodalom több mint hat évszázadot élt meg, ezalatt voltak virágzó, stagnáló, végül lassan, de mégis feltartóztathatatlan hanyatlást hozó periódusok, majd a fennállását lezáró agónia után a modern állam és nemzet újjászületése történt meg a Török Köztársaság megalakításával. Milyen események játszottak közre ebben a végső folyamatban, hogyan történt az Oszmán Birodalom felosztása, majd államutódlása? A területi felbontásnak az Osztrák–Magyar Monarchiával közös eleme a területátadás kikényszerítése volt, ami végül a lausanne-i békeszerződésben végleges változatot nyert. Fontos, hogy a Sykes–Picot-megállapodás jelentős mérföldköve volt az Oszmán Birodalom közvetlen felbomlásának, de annak első állomása mégis a Balkánról való kiszorulása volt, ami egyben az európai hódításainak feladását is jelentette. Az első Balkán-háború 1912. október 8-án tört ki. A több frontot nyitó keresztény erőkkel szemben a török hadsereg egy sor csatát elvesztett, a balkáni népek nemzeti önállósulási törekvése hosszú, ötszáz éves török uralomnak vetett véget. Mindemellett Európa „beteg embere” területi hódításait is kénytelen volt feladni, illetve komoly területi átrendeződések történtek a Balkánon. Sokan úgy vélik, ez újabb „előszobája” volt az első nagy háborúnak is, amit első lépésben a balkáni államok viseltek az Oszmán Birodalommal szemben. A győztes szövetségesek mindegyike nagyobb területet szeretett volna megszerezni, így a nagyhatalmi közvetítés ellenére Bulgária elégedetlenségét kifejezve elindította a második Balkán-háborút. A bolgár állam 1913. június 29-én hadüzenet nélkül megtámadta Szerbiát és Görögországot. A második Balkán-háborúban Bulgária ellen, valamint a szerbek és a görögök mellett harcoltak a románok, a törökök és a montenegróiak is, a hatalmas túlerőben levő koalíciótól pedig a bolgárok vereséget szenvedtek. Az új határok meghúzása után számítani lehetett arra, hogy előbb vagy utóbb újabb fegyveres konfliktusok törhetnek ki Délkelet-Európában. A folyamat itt elkezdődött, de ekkor még kezelni tudta a nemzetközi rendszer, ám a repedések ott voltak a multinacionális birodalmak falán, és ez nem csak az Oszmán Birodalmat, hanem az Osztrák–Magyar Monarchiát is érintette. A hatalmi ambíciók mellett a döntéshozatal során nem fordítottak figyelmet az etnikai, a földrajzi és a történelmi határok méltányos megállapítására, így csak egy szikra hiányzott azon a területen, amire az Osztrák–Magyar Monarchia saját gyarmatterületeként tekintett. Az Osztrák–Magyar Monarchia balkáni ambícióit fékezte Oroszország támogatása, amely a Balkán Szövetség háborúját megelőzően lényegében vámháborút indított Szerbia ellen, ugyanakkor Bulgáriát ígéretekkel kívánta maga mellé állítani. Mindenesetre a Monarchia balkáni politikáját a szerénység jellemezte, erősen tartózkodó volt a konfliktushelyzetek megoldásában. A Szerbia elleni preventív háborút a német közömbösség is hátráltatta, 1912 októberében ugyanis a Monarchia tartózkodott minden intézkedéstől és szabad folyást engedett az eseményeknek. Az Oszmán Birodalom gyors vereségét egykedvűen szemlélték Bécsben, a londoni rendezés előtt felmerült a fegyveres megoldás lehetősége is. A dinasztikus politika még a Hohenlohe-miszsziónak köszönhetően 1912 februárjában eredményre vezetett. A Szkutari-válság során az Osztrák–Magyar Monarchia ultimátumot küldött Montenegrónak és mozgósított. Ezzel összeomlott a konzervatív szolidaritás eszméje, mert a Balkán ezzel szembekerült a Monarchiával, ami felingerelte az új balkáni nemzetállamokat, de egyben Oroszországot is. Kijátszották ezzel az utolsó kártyát is, a fegyverekre apelláltak. Az újabb balkáni háborút sem Oroszország, sem az Osztrák–Magyar Monarchia nem akarta. A második Balkán-háború darabokra törte a Balkán Szövetséget és gyengítette Szerbiát, ami természetes nyereség lett volna a Monarchia számára. A remény azonban, hogy a bolgárok győznek, hamar szertefoszlott. A Monarchia életképességet akart mutatni. 1913 szeptemberében Szerbia csapatokat küldött Albániába, szerette volna a tengeri kikötőt megszerezni. Belgrád a Monarchiától ultimátumot kapott, ami után azonnal kiürítette a területet. A kudarcok után a Ballhausplatzon ideges volt a hangulat, hiszen Szerbia megerősödött, az Oszmán Birodalom pedig vereséget szenvedett a Balkánon. A továbbiakban az orosz birodalom már nem volt partner a balkáni kérdések rendezésében. A tekintélyromboló kudarcok után a fenyegetettség légkörében végképp gyökeret vert az a meggyőződés, hogy a katasztrófát csak egyetlen eszköz tartóztathatja fel, a háború. A Balkán-háborúk után a szövetséges balkáni államok késznek mutatkoztak a török általános államadósság egy részének átvételére. Az 1913. szeptember 29-én megkötött bolgár–török szerződés, majd az 1913. november 14-én Athénben megkötött görög–török békeszerződés foglalkozott a szultán és a császári család magánjavaival, illetve a török állami tulajdon hovatartozásával. Az utóbbi években a történetírást komolyabban foglalkoztatta a birodalmak létrejötte, majd bukása, valamint az államépítés mikéntje, sikerei, összefüggései. Több munka foglalkozott az Osztrák–Magyar Monarchia, az Oszmán Birodalom és a Brit Birodalom belső szerkezetének hasonlóságaival és eltéréseivel. Fontos bemutatni azt is, hogy az etnikai nacionalizmusoknak milyen szerepe volt a többnemzetiségű államok felbomlásában. A másik ilyen vitapontnak számító kérdés volt a Sykes–Picot-szerződés szerepe az Oszmán Birodalom felbomlásában, hogy kinek lehetett voltaképpen a Trianonja? Természetesen sokan a közel-keleti kérdés mai problematikáival is összekötik az Oszmán Birodalom felemelkedését és bukását, és abban a Sykes–Picot-egyezmény hatását a mai folyamatokra. Nagy-Britannia és Franciaország számára, melyeknek korábbi birodalmi rivalizálása majdnem háborúhoz vezetett, a Sykes–Picot-megállapodás alapvető gyakorlat volt. Franciaország számára azért, hogy pontosan meghatározza azokat a területeket, amelyeket Kilikiában és Szíriában igényelt, és hogy Nagy-Britannia mezopotámiai követelését kockára tegye — sir Henry McMahon megpróbálta kizárni a Huszein serifnek tett ígéretéből. Sok tévhit kering a Sykes–Picot-megállapodás körül. Egy évszázaddal később sokan még mindig úgy vélik, hogy a dokumentum meghatározta a modern Közel-Kelet határait. Valójában a Sykes és Picot által rajzolt térkép, ami nem hasonlít a mai Közel-Keletre, meghatározta a gyarmati uralom azon területeit Szíriában és Mezopotámiában, ahol Franciaország és Nagy-Britannia szabadon „hozhat létre olyan közvetlen vagy közvetett közigazgatást vagy ellenőrzést, amilyenre vágynak (vágytak)”. Az a tény, hogy a britek és a franciák megosztották egymás között azokat a területeket, amelyeket Huszein serif a jövőbeli arab királysága számára követelt, sok történészt arra késztetett, hogy a Sykes–Picot-megállapodást a birodalmi hiteltelenség felháborító példájaként ítélje el – nem ékesszólóbban, mint George Antonius palesztin történész: „A Sykes–Picot-megállapodás megdöbbentő dokumentum. Ez nem csak a kapzsiság terméke, annál is rosszabb, azaz a gyanakvással teli szövetséges kapzsiság, ami butasághoz vezetett: olyan ez, mint egy megdöbbentő kettős üzlet.”
Open Access
Az „ellenállástól” a kompromisszumig: Az állam és az egyházak küzdelme a Kádár-korszakban 1957–1968
(L'Harmattan Kiadó, 2018) Bertalan Péter
Open Access
Changes in National Self-Image and the Image of Neighbourhood of Expatriate Hungarians int he Romanian Old-Kingdom
(Károli Gáspár Református Egyetem, 2019) Makkai Béla
Open Access
Der Befehl Nr. 0060: Die Geschichte der Deportierten aus Ungarn, die aufgrund ihrer deutschen Abstammung verschleppt wurden
(Német Kör, 2017) Bognár Zalán
Open Access
Elitváltások évtizede Kecskeméten (1938-1948)
(Kronosz Kiadó, 2014) Rigó Róbert
Open Access
Foreign Relations between Hungary and Latin America in the Early Years of the Cold War (1947–1959)
(2022) Dr. Horváth Emőke Mária
This article examines Hungarian foreign relations toward Latin America in the period between the end of World War II and the victory of the Cuban Revolution and characterizes the problems raised by the general guidelines of Hungarian foreign policy toward the region. It seeks to answer the following questions: What political influences triggered Hungary’s turn toward Latin America? Is it possible to distinguish subperiods with independent characteristics within the analyzed period, and if so, what were the incentives of the subperiods? The article also analyzes the extent to which the fluctuations in Soviet–Latin American relations influenced the development of Hungarian trade and diplomatic relations, and how it reshaped Hungarian interest in the region.