A Regionális Átfogó Gazdasági Partnerségről, különös tekintettel az ázsiai és csendes-óceáni régión belüli kereskedelmi jogviták rendezésének lehetőségeire
Abstract
Az RCEP-pel létrejött a világ legnagyobb szabadkereskedelmi egyezménye, amelyből számtalan előny származik az abban résztvevő tagállamok, – első sorban Kína, Japán és Dél-Korea – de azon túlmenően a világkereskedelem számára is. A gazdasági növekedés mellett, a RCEP várhatóan hozzájárul az LDC államok RCEP tárgykörök által érintett jogszabályainak, közigazgatási gyakorlatának fejlődéséhez és ezáltal gazdasági felzárkózásukhoz. A globális gazdaságot pedig talán közelebb mozdítja a szabadkereskedelem megvalósítá sának állapotához a protekcionista gazdaságpolitikai gyakorlatokkal szemben. Azon túlmenően, hogy néhány ország, mint az Amerikai Egyesült Államok és India piacot, pozíciót veszíthet az APAC térségben, az RCEP megítélése álta lánosságban rendkívül pozitív. A pozitívumok közül különösképpen azt emel nénk ki, hogy az RCEP tárgyalásokra és az egyezmény aláírására az Amerikai Egyesült Államok és Kína között, valamint a Japán és Dél-Korea között zajló kereskedelmi háború és protekcionista gazdaságpolitika térnyerése idején került sor, olyan egymástól gazdasági fejlettségben nagyon nagy mértékben eltérő államok között, amelyek gazdasági érdekei és politikai nézetei egymás tól jelentős mértékben eltérnek. Ennek ellenére nyolc éven keresztül tartó tárgyalássorozat eredményeként, rengeteg kompromisszum vállalása mellett eljutottak egy olyan pontra, amely már elfogadható volt mind a 15 tagállam számára és ezzel megteremtették a régión belüli kereskedelem, beruházások szabályokhoz kötött és ezáltal kiszámítható működésének kereteit. A térségen belüli határokon átnyúló kereskedelmi jogviták rendezésének jobb szabályozása, főként az ASEAN országoknak a releváns multilaterális egyezményekhez való csatlakozása a kereskedelem ezen akadálya felszámolása irányában is jelentős lépés lenne. Az 1. számú táblázatban foglalt adatokra még egyszer visszatekintve említést érdemel, hogy a 15 országból csak egy van, amely mindegyik említett multilaterális egyezménynek a tagja: ez pedig Kína.