Erdélyi református házassági bíráskodás a házassági főtörvényszék fennállása idején
Loading...
Date
2021
Authors
Journal Title
Journal ISSN
Volume Title
Publisher
Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Abstract
A magyar házassági jogunk fejlődésével számos kutató foglalkozik. Monográfiák, disszertációk és szaktanulmányok jelzik az adott terület iránti tudományos érdeklődés intenzitását. Régebbi magánjogunk partikuláris jellege, a történelmünk jelen kérdéskörére is kiható viharai, a házassági joghoz kapcsolódó hatáskörök állam és egyház közötti megosztására vonatkozó térben és időben eltérő megoldások miatt azonban továbbra is számos megválaszolatlan kérdés maradt.
A 19. század utolsó harmadára kialakult házassági jogi rendszerről Sztehlo Kornél úgy nyilatkozott, hogy Magyarország a „tíz-féle házassági jog hazája.” A különböző felekezetek házassági és bontójogi rezsimjeinek értelmezése ezért a korabeli jogászok számára is komoly kihívást jelentett. A magyarországi jogtörténet-tudomány elsősorban a polgári házassági jogunk kodifikációjával és érvényesülésével foglalkozott, ugyanakkor a katolikus kánonjog és a szentszékek gyakorlatának története is számos kutatás témáját képezi.
Jelen munka tárgya a házassági bíráskodás történetének egy szűkebb terrénuma, a protestáns házassági jog, különös tekintettel az erdélyi viszonyokra. A Királyhágón túli területek három nemzetre és négy vallásra alapuló rendje a házassági bíráskodás különleges rendszerét alakította ki. A kissé leegyszerűsítő megállapítás szerint minden ember a saját felekezetének joga szerint köthetett, vagy annak elismerése esetén bonthatott házasságot. Ez a rendszer a 16. századtól – az Ehepatent 1786-ban II. József által Erdélyben történő bevezetése és 1791-beni visszavonása közti időszakot leszámítva – egészen a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk hatályba lépéséig fennállt.
Ebben a munkában a felekezeti rendszerre épülő házassági bíráskodás egyik elemét, az erdélyi református házassági bíráskodást vizsgálom, időkeretét tekintve: a házassági törvényszékek fennállása idején, 1868-tól 1895-ig.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez a munka csupán kiindulópont lehet az erdélyi református házassági bíráskodással, tágabban véve házassági joggal foglalkozó kutatásoknak, mivel a lenyűgöző mértékben és minőségben fennmaradt erdélyi református levéltári anyagok a téma szempontjából kimeríthetetlen forrásbázist jelentenek nem csak ebben a tárgykörben, hanem az erdélyi perjogtörténet és társadalomtörténet más aspektusait, fehér foltjait illetően is egészen a 16. századtól kezdve.