Jelen tanulmány célja a lengyel munkajogi jogforrási rendszer vizsgálata, vala-
mint a témakör főbb pontjainak összehasonlítása Magyarország, mint szintén
’posztszocialista ország’ munkajogi szabályozásával. Bár a lengyel munkajogi
jogforrási hierarchia fő rendező elve a ’kedvezőbbség elve’, azonban az elmúlt
időszakban – a magyar szabályozáshoz hasonlóan – a lengyel munkajogban
is megfigyelhető a rugalmasításra irányuló jogalkotói törekvés a kollektív
munkajog szintjén, ezzel összefüggésben pedig a kedvezőbbség elvének bi-
zonyos szintű korlátozása a kollektív szerződések tekintetében. Ugyanakkor, a
hazai tendenciától eltérően, a lengyel munkajogra nem jellemző a szerződési
szabadság növelésére irányuló jogalkotói szándék az individuális munkajog
szintjén, így a lengyel Munka Törvénykönyve csak rendkívül szűk körben
tartalmaz diszpozitív jellegű szabályokat a felek megállapodása tekintetében.