Római Jogi Tanszék

Permanent URI for this collection

https://krepozit.kre.hu/handle/123456789/452

Browse

Browsing Római Jogi Tanszék by Title

Now showing 1 - 12 of 12
  • Thumbnail Image
    Item
    Open Access
    A negotiorum gestor a semet ipso exigere kötelezettsége egy Tryphoninus-fragmentum alapján
    (Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2023) Giovannini Máté
  • Thumbnail Image
    Item
    Open Access
    A negotiorum gestor felelőssége a római klasszikus jogban
    (Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, 2021) Giovannini Máté
  • Thumbnail Image
    Item
    Open Access
    A principátus kormányzása és igazgatása Augustus uralmának idején (Kr.e. 27 – Kr.u. 14)
    (Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2022) Pókecz Kovács Attila
    Augustus a császárság burkolt egyeduralmi formáját, a principátus rendszerét alakította ki, amelyben az egyeduralom minden elemét sikeresen építette rá a köztársaság közjogi intézményeire. Bár rendszerét ideiglenesnek szánta, mégis három évszázadon keresztül fennálló kormányzati rendszert alakított ki. Ezzel kapcsolatban az a kérdés merül fel, hogy miben rejlett Augustus államszervezői tevékenységének titka. A kérdés megválaszolásához először a principátus államrendszerének kormányzása, majd ezt követően az igazgatása kerül elemzésre. Augustus sikerének alapja egyrészt a szenátussal kialakított kompromisszum volt, másrészt az, hogy a sajátos helyzethez igazodó, pragmatikus szemléletű intézményeket vezetett be, ügyelve a régi hagyományok fenntartásának a külsőségeire.
  • Thumbnail Image
    Item
    Open Access
    A történelmi Pontius Pilatus és magistraturájának identifikálása
    (A Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara, 2023) Giovannini Máté
    Iudaea provincia ötödik helytartója a passiótörténet révén vált világszerte ismerté. Könyvtárakat tölt ki Pontius Pilatus személyével, karrierével, - különösen a Jézus-perrel összefüggésben felmerülő – hivatali jogkörével foglalkozó szakirodalom. Az utókor rendelkezésére álló csekélyke forrásbázis feltérképezését követően, a témában elmélyülni szándékozó megrökönyödve konstatálja, hogy a történeti, teológiai, római jogi kutatások időről időre újabb problémákat vetnek fel és kísérlik meg az ellentmondásos koncepciók áttekinthetetlen hálózatának különböző diszciplináris megközelítést igénylő szálait elvarrni. Vállalkozásunk további akadályát a megkérdőjelezhető történelmi hitelességű források jelentik. Bár az évszázadok alatt egymásra halmozott tanulmányok tömkelege szédítő magasságba tör, máig alapvető információk hiányában vagyunk Pilatus biográfiáját illetően. Nem tudjuk mikor és hol született, milyen közhivatali tisztségeket töltött be helytartói kinevezését megelőzően, hogyan alakult életútja, miután a princeps visszahívta. Még a vonatkozó, viszonylagosan nagyobb számú antik írásos emlék dacára sem sikerült magistraturájának kérdését megnyugtatóan rendezni. Úgy tűnik, mintha a történelem pusztán egy epizód-szerepet szánt volna neki az evangéliumokban. A következő munka a ránk marad primer források vizsgálatán alapul, ezekre hagyatkozva igyekszik rekonstruálni a „történelmi Pontius Pilatust”, azt a személyt, akit Kr. u. 26-ban a közbiztonságilag instabil tartomány vezetésével bíztak meg. Az elemzés azonban nem kizárólag Pilatus helytartói működésének periódusára szűkül, célja, hogy a hiteles adatok közül a legfontosabbakat összegyűjtse, szükség esetén az uralkodóvá vált tévképzeteket cáfolja és valós képet nyújtson arról, amit a lovagrendi magistratusról tudhatunk. The fifth governor of the province of Iudaea became known worldwide through the passion story. Libraries are filled with the literature dealing with Pontius Pilatus’ personality, career, and - especially in connection with the trial of Jesus - his official authority. After mapping the meagre source base available to posterity, the one who intend to delve into the topic is taken aback at note that historical, theological and roman law research raises new problems from time to time and attempt to tie up the loose ends of the baffling network of contradictory concepts that require different disciplinary approaches. Sources of questionable historical authenticity represent further obstacle to our endeavour. Although the multitude of studies accumulated over the centuries reaches dizzying heights, we still lack basic information regarding Pilatus’ biography. We do not know when and where he was born, what public office positions he held before his appointment as a governor, how his life developed after the princeps recalled him. Even in spite of the relevant, relatively large number of ancient written records, the issue of his magistratura was not resolved satisfactorily. It seems as if history had dedicated a mere episodic role in the Gospels for him. The following work is based on the examination of the remaining primary sources, relying on them it tries to reconstruct the „historical Pontius Pilatus”, the person whom was entrusted with the governance of the province which is unstable in terms of public security in 26 AD. However, the analysis is not limited to the period of Pilatus’ governorship, it aims to collect the most important of the authentic data and, if necessary, refute prevailing misconceptions and provide a real picture of what we can know about the magistratus from the equestrian order.
  • Thumbnail Image
    Item
    Open Access
    Antik reminiszcenciák a francia közigazgatási jog intézményeinél
    (Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2021) Pókecz Kovács Attila
    A modern francia közigazgatás megteremtésének kezdete a francia forradalom (1789-1799) időszakára, a teljes rendszer kialakítása pedig Napóleon konzulátusának (1799-1804), illetve császárságának (1804-1814) idejére esik. Napóleon szakítani kívánt a forradalmi időszak intézményi rendjével, de az ancien régime hivatali rendszerét sem látta tanácsosnak visszahozni, mivel a királyság tisztviselőivel szemben kialakult ellenszenv még élénken élt a francia polgárok emlékezetében. Miután az antik állami intézményi hagyományok ebben az időszakban nagy tiszteletnek örvendtek, a napóleoni reformok számára is modellként szolgáltak. Ilyen ókori mintára létrehozott állami szerv volt a Tribunatus és a Szenátus intézménye. A törvényjavaslatok megvitatására létrehozott 100 tagú testületet, a Tribunatust még maga Napóleon szüntette meg 1807-ben. Bár a Szenátus nevében utalt a római közjogi intézményre, jogállása és működési szabályai azonban jelentősen eltértek antik előképétől. A római állami intézmények közül a napóleoni korszak számára mintául szolgálók köréből a francia Államtanács (Conseil d’État), illetve a prefektusi rendszer a mai Franciaország közigazgatási rendszerének is meghatározó szervei. A tanulmány első részében a principátus korabeli consilium principis, valamint a dominatus időszakában működő sacrum consistorium modelljének az 1799-ben létrehozott francia Államtanács működésére kifejtett hatását kívánom elemezni. A tanulmány második részében a francia megyei közigazgatás vezetőjének, a prefektusi tisztségnek a római praefectusok rendszerével párhuzamos elemeit, illetve a fővárost igazgató francia rendőrprefektusnak a római praefectus urbihoz hasonló jogállását és hatásköreit veszem górcső alá.
  • Thumbnail Image
    Item
    Open Access
    Az Ars poetica és a didaxis poétikája
    (Argumentum Kiadó, 2015) Hardie, Philip; Bányai Tibor Márk
  • Thumbnail Image
    Item
    Open Access
    Dalverseny Vergilius Eklogáiban
    (Selye János Egyetem, 2017) Bányai Tibor Márk
  • Thumbnail Image
    Item
    Open Access
    Jakab Éva, a római jogász
    (Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Patrocinium Kiadó, 2023) Pókecz Kovács Attila
    A római jog professzorai évszázadok óta meghatározó szerepet töltenek be a magyarországi jogászképzésben. Jelentős szerepüket egyrészt magának a római jognak az egyetemes szellemtörténetben és az európai jogfejlődésben játszott kiemelkedő helyének, másrészt a római jogtudomány művelőinek, a tárgyat oktató híres romanisták tehetségének, kreatív alkotóerejének és odaadó szorgalmának köszönhetik. Megfigyeléseim eredményeképpen elmondhatom, hogy amikor pályafutásom során jogásztársaságban felmerült Jakab Éva neve, az első reakció többnyire „a római jogász” szavak voltak. A megtisztelő szövegkörnyezet - mintegy kitüntetés - elnyeréséhez hosszú út vezetett, az ünnepelt elért eredményei azonban kétségek kizáróan tanúsítják, hogy az erőfeszítések nem voltak hiábavalóak.
  • Thumbnail Image
    Item
    Open Access
    Mandatum vel mutuum? A procurator eljárásának D. 17, 1, 34 pr. szerinti értékelése
    (Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2023) Giovannini Máté
  • Thumbnail Image
    Item
    Open Access
  • Thumbnail Image
    Item
    Open Access
    Pásztorköltészet és műfajiság
    (Gondolat Kiadó, 2017) Bányai Tibor Márk
  • Thumbnail Image
    Item
    Open Access
    Reneszánsz utópista filozófusok az államról
    (Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2019) Pókecz Kovács Attila
    A filozófia történetében a reneszánsz átmeneti kornak tekinthető, mivel egyrészt az ókori gondolkodók és műveik újrafelfedezését szorgalmazta, másrészt időbeni meghatározottsága miatt a középkori gondolkodás folytatója is volt egyben. A reneszánsz műveltség központjai elsőként Itáliában (Firenze, Velence, Padova, Ferrara, Nápoly) alakultak ki, szellemi hatásuk innen terjedt át Európa más részeire is. Filozófiai értelemben az utópia a helyes, az ésszerű és igazságos államról (társadalomról) alkotott olyan kritikai elképzelés, amely alkotója szerint a világ fennálló létrendjével szemben e létrend tökéletes változatát képviseli. Az utópia jelentése a görög utopia szóból származik, jelentése „sehol sem”: az eszményi állam (társadalom) nem létezik, de a valóságosnak ilyennek kellene lennie. A kora újkori utópiák kritikai eszményeket fogalmaznak meg, koruk államát, annak társadalmi, gazdasági, jogi, politikai, vallási rendjét bírálják, többnyire ironikus-szatirikus formában. Az utópiák lényegi eleme az állami-politikai közösség egészének a kritikai vizsgálata, a saját koruk problémáira történő reflexió összefüggésében a társadalom állami újjászervezésére irányuló tervezet felvázolása. Az eszményi államról (társadalomról) szóló koraújkori utópia nem az önmagát különféle vallási-etikai értékek alapján meghatározó egyént állítja a középpontba, hanem mindig valamilyen politikailag megszervezett, és pontosan körülhatárolt kollektívumra utal. Ennek magyarázatát az adja, hogy a reneszánsz utópiák nem tételeznek fel alapvető és radikális változásokat az emberi természet vonatkozásában, hanem inkább az egyének feletti irányítás megszervezésével és az ehhez szükséges intézmények kialakításával foglalkoznak. Az utópista gondolkodás mintaadó képviselői a 16. században Thomas More, a 17. században Tommaso Campanella és Francis Bacon voltak.