Monográfia sorozat
Permanent URI for this collection
A Károli Könyvek sorozaton belül külön részt képviselnek a monográfiák, Károli Könyvek - Monográfia alsorozat címmel.
Browse
Recent Submissions
- ItemOpen AccessApákra bízva. Gyermekükkel otthon maradó apákról egy szociológiai kutatás alapján(Károli Gáspár Református Egyetem, 2026) Sztáray Kézdy Éva; Drjenovszky Zsófia; Társadalom- és Kommunikációtudományi Intézet; Szociológia Tanszék; KRE - Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar
- ItemRestrictedA kelet-ázsiai vallások története(Károli Gáspár Református Egyetem, 2020) Nemeshegyi Péter SJ; Kelet-Ázsia Intézet; Kínai Tanszék; Vámos Péter; KRE - Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar
- ItemRestrictedEgy reneszánsz magyar író. Andreas Pannonicus(Károli Gáspár Református Egyetem, 2023) Bene Sándor; Magyar Nyelv-, Irodalom- és Kultúratudományi Intézet; Régi és Klasszikus Magyar Irodalom Tanszék; KRE - Bölcsészettudományi Kar
- ItemRestrictedVallásdidaktika : a hit- és erkölcstan tanítása az 5-12. osztályban(Károli Gáspár Református Egyetem, 2017) Németh Dávid; Valláspedagógiai és Pasztorálpszichológiai Tanszék; KRE - Hittudományi Kar
- ItemOpen AccessKép, jelenlét, kenózis a kortárs francia költészetben és Valère Novarina színházában(Károli Gáspár Református Egyetem, 2017) Sepsi Enikő; Művészettudományi és Művészetpedagógiai Tanszék; Művészettudományi és Szabadbölcsészeti Intézet; KRE – Bölcsészet- és Társadalomtudományi KarA kötet a képi fordulat különféle művészeti ágakban és a tudományban is megfigyelhető jelenségével, valamint a fogalmi metafora elméleti keretével kívánja bevezetni és összefogni két nagy témáját: a francia költészet és a színház reprezentációhoz fűződő, szerteágazó kérdésfeltevéseit. A könyv első fejezeteiben két olyan kortárs francia költészeti irányzatot taglalunk, melynek viszonya a képhez különböző módon, de meghatározó (Yves Bonnefoy és Lorand Gaspar, valamint Jean-Michel Maulpoix). A kötet második felében néhány olyan színházi gyakorlatot választottunk ki, amelyek az emberi képmás, az emberi "bálvány" lerombolására és újbóli összerakására tesznek kísérletet (Grotowski, Kantor, Barba, Novarina), s ebben a folyamatban a költészet eszközeit is használják. Ezeknek a színházi gyakorlatoknak, melyek közül Valére Novarina életművét emeljük ki, közös nevezője, hogy nemcsak a dramaturgiájukban ismétlik az önmegüresítés folyamatát, hanem a színészvezetésben is alapvető helyet adnak neki. A második rész tehát, nem tagadva a színházi gyakorlatok egyéb inspirációs forrásait, a Novarina életműve szempontjából központi jelentőségűnek tekinthető teológiai kenózis-fogalom színházi, színháztudományi alkalmazására tesz kísérletet, s ebben különösen támaszkodik H. U. von Balthasar teológiai esztétikájára, Xavier Tilliette munkáira, Simone Weil színház- és kenózis-koncepciójára, továbbá Kálvin, Karl Barth, Paul Tillich és Kazoh Kitamori műveire. A tárgyalt alkotók vonatkozásában elsőnek tekinthető magyar nyelvű monográfia mellékletében közölt, Túl a szakrálison című Valére Novarina-esszé magyar fordításban most jelenik meg először.