Bírósági ügyvitel a polgári eljárásokban:
Loading...
Date
2020
Authors
Journal Title
Journal ISSN
Volume Title
Publisher
Patrocinium Kiadó
Abstract
Képzeljük el, hogy a középkorban járunk poros, úttalan utakon. Találkozunk egy férfival, aki köveket tör darabokra hatalmas kalapácsával.
– Mégis mit csinál? – kérdezzük tőle.
– Köveket aprítok, mégis mit csinálnék? – vágja rá kelletlenül.
Továbbmegyünk, ismét találkozunk egy kőfaragóval, hatalmas kalapáccsal a kezében.
– Mit csinál? – kérdezzük tőle is.
– Pénzt keresek, ebből élek, ebből tartom el a családomat. – mondja kissé fáradtan.
Végül egy harmadik munkás is elénk kerül, ő is ugyanezt a munkát végzi.
– Mit csinál? – tesszük fel neki is a kérdést.
Mire a gyors és határozott válasz:
– Katedrálist építek!
Hasonló utazást végezhetünk ma is a bíróságokon, találkozunk a postázóban igazságügyi alkalmazottakkal, akik felbontják a borítékokat, érkeztetik a beadványokat, majd újabbakkal, akik aktákhoz szerelik, majd továbbítják az eljáró bíró ügyintézőjéhez. A bírósági ügyintéző átadja a bírónak, aki utasítást ír rá, majd befejezi az ítéletet, ami lehet megváltoztatja egy vagy több ember életét: lezár egy jogvitát, emberi sorsok, élethelyzetek kimenetele kerül más helyzetbe. Ennek a folyamatnak az eredményeként megszülető ítéletben nagyon sok ember vett részt, tette a dolgát a postázóban, kezelőirodán, diktálta, javította, kinyomtatta majd sokszorosította és kézbesítette a bíróság határozatát. Az ügyvitel szabályai átfogják az eljárás valamennyi mozzanatát a keresetlevél bíróságon történő érkeztetésétől az ügy iratainak a selejtezéséig, ezért azok ismerete és betartása valamennyi bírósági alkalmazott munkájának elengedhetetlen feltétele. A bírósági köznyelvben az ügyvitelhez kapcsolódó tevékenységeket a kő- helyett leginkább fafaragásnak szokták nevezni monotonitása vagy nem mindig értelemszerű, ugyanakkor túlrészletezett szabályai miatt.
Egy-egy részében ennek a munkának lehetünk mi is olyanok, mint az első két kőfaragó, aki „csak” faragja a követ, vagy keresi a kenyérrevalót. De ha – hasonlóan a harmadik munkáshoz – meglátjuk és megértjük, hogy egy nagy folyamat részesei vagyunk, akkor rájövünk, hogy munkánk egy kiterjedt célt szolgál, amit úgy hívunk: igazságszolgáltatás. Ekkor a beadványokon szereplő nevek, vagy csak egyszerű felperes és alperes kifejezések mögött élő embereket, családokat, családoknak munkát adó cégeket látunk meg, akik a bíróságtól – így tőlünk is – azt várják: segítsük eldönteni jogvitájukat, rendezni megromlott élethelyzetüket.
Ezekkel a szavakkal szeretném motiválni az olvasót az ügyviteli szabályok elsajátításának fontosságára. A könyv egyes fejezetein keresztül igyekszem felvázolni a „nagyobb kép” kisebb elemeit is, vagyis, hogy az egyes ügyviteli részletszabályok milyen célt szolgálnak, hogyan segítik az egyes munkafolyamatok hatékony elvégzését.
A könyv bemutatja a polgári eljárásokhoz kapcsolódó legfontosabb ügyviteli szabályokat. Számozott bekezdések, kulcsfogalmak kiemelése és részletes tárgymutató segíti a jogintézmények közötti gyors eligazodást. A nehezebben elsajátítható részek után – főként a perköltség- és a határidőszámítás megértéséhez – gyakorló feladatok találhatók, amelyeken le lehet mérni, hogy megfelelően tudjuk-e alkalmazni az olvasottakat.
A könyv elsősorban a jogi asszisztens hallgatók részére készült, de egyaránt alkalmas a kezdő igazságügyi alkalmazottak számára a polgári eljárások bírósági ügyviteli szabályainak megértéséhez és a mindennapi alkalmazásának megkönnyítéséhez.