Jogtörténeti és Jogelméleti Intézet
Permanent URI for this community
Browse
Browsing Jogtörténeti és Jogelméleti Intézet by Author "Pókecz Kovács Attila"
Now showing 1 - 4 of 4
Results Per Page
Sort Options
- ItemOpen AccessA principátus kormányzása és igazgatása Augustus uralmának idején (Kr.e. 27 – Kr.u. 14)(Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2022) Pókecz Kovács AttilaAugustus a császárság burkolt egyeduralmi formáját, a principátus rendszerét alakította ki, amelyben az egyeduralom minden elemét sikeresen építette rá a köztársaság közjogi intézményeire. Bár rendszerét ideiglenesnek szánta, mégis három évszázadon keresztül fennálló kormányzati rendszert alakított ki. Ezzel kapcsolatban az a kérdés merül fel, hogy miben rejlett Augustus államszervezői tevékenységének titka. A kérdés megválaszolásához először a principátus államrendszerének kormányzása, majd ezt követően az igazgatása kerül elemzésre. Augustus sikerének alapja egyrészt a szenátussal kialakított kompromisszum volt, másrészt az, hogy a sajátos helyzethez igazodó, pragmatikus szemléletű intézményeket vezetett be, ügyelve a régi hagyományok fenntartásának a külsőségeire.
- ItemOpen AccessAntik reminiszcenciák a francia közigazgatási jog intézményeinél(Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2021) Pókecz Kovács AttilaA modern francia közigazgatás megteremtésének kezdete a francia forradalom (1789-1799) időszakára, a teljes rendszer kialakítása pedig Napóleon konzulátusának (1799-1804), illetve császárságának (1804-1814) idejére esik. Napóleon szakítani kívánt a forradalmi időszak intézményi rendjével, de az ancien régime hivatali rendszerét sem látta tanácsosnak visszahozni, mivel a királyság tisztviselőivel szemben kialakult ellenszenv még élénken élt a francia polgárok emlékezetében. Miután az antik állami intézményi hagyományok ebben az időszakban nagy tiszteletnek örvendtek, a napóleoni reformok számára is modellként szolgáltak. Ilyen ókori mintára létrehozott állami szerv volt a Tribunatus és a Szenátus intézménye. A törvényjavaslatok megvitatására létrehozott 100 tagú testületet, a Tribunatust még maga Napóleon szüntette meg 1807-ben. Bár a Szenátus nevében utalt a római közjogi intézményre, jogállása és működési szabályai azonban jelentősen eltértek antik előképétől. A római állami intézmények közül a napóleoni korszak számára mintául szolgálók köréből a francia Államtanács (Conseil d’État), illetve a prefektusi rendszer a mai Franciaország közigazgatási rendszerének is meghatározó szervei. A tanulmány első részében a principátus korabeli consilium principis, valamint a dominatus időszakában működő sacrum consistorium modelljének az 1799-ben létrehozott francia Államtanács működésére kifejtett hatását kívánom elemezni. A tanulmány második részében a francia megyei közigazgatás vezetőjének, a prefektusi tisztségnek a római praefectusok rendszerével párhuzamos elemeit, illetve a fővárost igazgató francia rendőrprefektusnak a római praefectus urbihoz hasonló jogállását és hatásköreit veszem górcső alá.
- ItemOpen AccessJakab Éva, a római jogász(Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Patrocinium Kiadó, 2023) Pókecz Kovács AttilaA római jog professzorai évszázadok óta meghatározó szerepet töltenek be a magyarországi jogászképzésben. Jelentős szerepüket egyrészt magának a római jognak az egyetemes szellemtörténetben és az európai jogfejlődésben játszott kiemelkedő helyének, másrészt a római jogtudomány művelőinek, a tárgyat oktató híres romanisták tehetségének, kreatív alkotóerejének és odaadó szorgalmának köszönhetik. Megfigyeléseim eredményeképpen elmondhatom, hogy amikor pályafutásom során jogásztársaságban felmerült Jakab Éva neve, az első reakció többnyire „a római jogász” szavak voltak. A megtisztelő szövegkörnyezet - mintegy kitüntetés - elnyeréséhez hosszú út vezetett, az ünnepelt elért eredményei azonban kétségek kizáróan tanúsítják, hogy az erőfeszítések nem voltak hiábavalóak.
- ItemOpen AccessReneszánsz utópista filozófusok az államról(Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2019) Pókecz Kovács AttilaA filozófia történetében a reneszánsz átmeneti kornak tekinthető, mivel egyrészt az ókori gondolkodók és műveik újrafelfedezését szorgalmazta, másrészt időbeni meghatározottsága miatt a középkori gondolkodás folytatója is volt egyben. A reneszánsz műveltség központjai elsőként Itáliában (Firenze, Velence, Padova, Ferrara, Nápoly) alakultak ki, szellemi hatásuk innen terjedt át Európa más részeire is. Filozófiai értelemben az utópia a helyes, az ésszerű és igazságos államról (társadalomról) alkotott olyan kritikai elképzelés, amely alkotója szerint a világ fennálló létrendjével szemben e létrend tökéletes változatát képviseli. Az utópia jelentése a görög utopia szóból származik, jelentése „sehol sem”: az eszményi állam (társadalom) nem létezik, de a valóságosnak ilyennek kellene lennie. A kora újkori utópiák kritikai eszményeket fogalmaznak meg, koruk államát, annak társadalmi, gazdasági, jogi, politikai, vallási rendjét bírálják, többnyire ironikus-szatirikus formában. Az utópiák lényegi eleme az állami-politikai közösség egészének a kritikai vizsgálata, a saját koruk problémáira történő reflexió összefüggésében a társadalom állami újjászervezésére irányuló tervezet felvázolása. Az eszményi államról (társadalomról) szóló koraújkori utópia nem az önmagát különféle vallási-etikai értékek alapján meghatározó egyént állítja a középpontba, hanem mindig valamilyen politikailag megszervezett, és pontosan körülhatárolt kollektívumra utal. Ennek magyarázatát az adja, hogy a reneszánsz utópiák nem tételeznek fel alapvető és radikális változásokat az emberi természet vonatkozásában, hanem inkább az egyének feletti irányítás megszervezésével és az ehhez szükséges intézmények kialakításával foglalkoznak. Az utópista gondolkodás mintaadó képviselői a 16. században Thomas More, a 17. században Tommaso Campanella és Francis Bacon voltak.