Glossa Iuridica, XIII. 3-4 (2026)
Permanent URI for this collection
Browse
Browsing Glossa Iuridica, XIII. 3-4 (2026) by Author "KRE - Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola"
Now showing 1 - 3 of 3
Results Per Page
Sort Options
- ItemOpen AccessAz antigypsyism vizsgálata a nemzetközi és európai normarendszerben(Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2026) Dénes Zoltán; KRE - Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola; Károli Gáspár Református EgyetemA tanulmány célja, hogy a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés kérdéseit jogi szemszögből vizsgálja, különös figyelmet fordítva arra, hogy a nemzetközi és európai emberi jogi normarendszer – így elsősorban az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Unió intézményi keretei – miképpen képesek értelmezni, jogilag megragadni és szankcionálni a roma közösségek ellen irányuló strukturális diszkriminációt. A vizsgálat során kulcskérdés, hogy az antigypsyism terminológia milyen mértékben integrálódott a releváns jogforrásokba, továbbá, hogy a bírói fórumok milyen értelmezési gyakorlatot alakítottak ki a diszkriminációs forma felismerésére és orvoslására. Felmerül a kérdés, hogy jogilag leírható-e az antigypsyism mint önálló diszkriminációs kategória, vagy kizárólag a meglévő általános antidiszkriminációs normák keretében értelmezhető. A tanulmány arra keresi a választ, hogy milyen mértékben jelentkezik az antigypsyism a nemzetközi emberi jogi dokumentumokban, bírósági döntésekben, illetve intézményi fellépésekben mint strukturális, állami felelősséggel terhelt jogsértés. A tanulmány igyekszik feltérképezni, hogy milyen jogalkotási, jogalkalmazási és intézményi javaslatok fogalmazhatók meg annak érdekében, hogy a romaellenesség ne csupán morális, hanem jogilag szankcionálható, rendszerszintű jogsértésként jelenjen meg a nemzetközi jogrendben. A kutatás módszertana normatív és dogmatikai megközelítésű. A tanulmány a releváns nemzetközi szerződéseket, bírósági döntéseket, valamint a különböző nemzetközi szervezetek (ENSZ, Európa Tanács, Európai Unió) ajánlásait elemzi, és e dokumentumok alapján kíván jogi következtetéseket levonni az antigypsyism jogi megragadhatóságáról, valamint a diszkriminációs jog fejlődési irányairól. A tanulmány zárásként de lege ferenda javaslatokat is megfogalmaz a kodifikáció, a jogalkalmazás és az intézményi válaszok területén.
- ItemOpen AccessA nemzetiségi státusz kategorizálása, különös tekintettel a cigányságra(Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2026) Lajos Edina; Cservák Csaba; KRE - Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola; Közjogi Intézet; Alkotmányjogi és Egyházjogi Tanszék; KRE - Állam- és Jogtudományi KarA jogban megnyilvánuló igazságosság legobjektívebb mércéje: a diszkrimináció tilalma. A kisebbségek egyes jogosultságai (így például a diszkrimináció tilalma) az emberi méltósághoz való joggal forrnak össze. A nemzeti kisebbségek részesedhetnek egyéni jogokban, kollektív jogokban és autonómiában. Magyarországon tizenhárom népcsoport kapta meg a nemzeti kisebbségi státuszt. A csoport bővíthető a legalább száz éve Magyarországon honos, legalább 1000 főből álló népcsoportok kezdeményezése esetén. Legújabban a vietnamiak kérvényezték maguknak a nemzetiségi státuszt. A magyarországi cigányok három nagy és több kisebb csoportba sorolhatók. A nemzetiségek a jogszabály betűje szerint jelentős választójogi kedvezményt kaptak hazánkban. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése szerint azonban a gyakorlatban a kedvezményt nagyon kevés nemzetiség tudja érdemben kihasználni. A kisebbségvédelem terén nem azt kell nézni, ami szétválaszt, hanem azt, ami összeköt.
- ItemOpen Access„Roma gyermekek hangja Európa-szerte”: Részvételi tapasztalatok és szakpolitikai kihívások az Európai uniós gyermekjogi keretrendszerben(Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2026) Sváb-Repponi Felícia Laura; KRE - Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola; Károli Gáspár Református EgyetemAz európai roma népesség létszáma becslések szerint 10–12 millió fő közé tehető, és jelentős részük – egyes felmérések alapján e népesség akár 80%-a – szegénységnek vagy társadalmi kirekesztettségnek kitett. A gyermekek különösen sérülékenyek e strukturális egyenlőtlenségek közegében: a szegregált lakhatási körülmények, az oktatási elkülönítés, a korai iskolaelhagyás, valamint az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés generációkon átívelő hátrányokat eredményez. Az Európai Unió az elmúlt évtizedben kiemelt figyelmet fordított a gyermekjogok érvényesítésére. Az uniós intézmények – különösen az Európai Bizottság – stratégiai dokumentumok és ajánlások révén törekedtek a gyermekek védelmének, részvételének és társadalmi befogadásának megerősítésére. Az EU Gyermekjogi Stratégiái, az Európai Gyermekgarancia, valamint az EU Roma Stratégiai Keretrendszer (2020–2030) egyaránt hangsúlyozzák, hogy a legkiszolgáltatottabb gyermekcsoportok – köztük a roma gyermekek – fokozott védelmet és célzott szakpolitikai beavatkozásokat igényelnek. A tanulmány az európai roma gyermekek helyzetét vizsgálja az uniós gyermekjogi és szociálpolitikai keretrendszer összefüggésében, különös tekintettel az Eurochild által koordinált, Roma gyermekek hangja Európa-szerte című, 2024-ben publikált jelentésre. A jelentés az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye 12. cikkében deklarált véleménynyilvánítási jogra építve nem csupán statisztikai adatokat közöl, hanem részvételi módszertannal gyűjtött gyermekbeszámolókon keresztül mutatja be a roma gyermekek mindennapi tapasztalatait. A tanulmány intézményi és szakpolitikai szinten is elemzi a kapcsolódó uniós kereteket, kiemelt figyelmet fordítva a civil partnerségek és a részvételi mechanizmusok szerepére. A kutatás célja annak bemutatása, hogy a roma gyermekek tapasztalatai és részvételi gyakorlatai miként járulhatnak hozzá egy hatékonyabb és inkluzívabb gyermekpolitika kialakításához.