Szociális Munka és Diakónia Intézet - intézeti szint

Permanent URI for this collection

Browse

Recent Submissions

Now showing 1 - 5 of 40
  • Item
    Open Access
    SPIRITUALITÁS ÉS SZEMÉLYES HIGIÉNIA
    (2020) Molnár András; Dr. Ipolyi Dóra
    Kétség kívüli, hogy a spiritualitás fontos szerepet tölt be az egyének mentális egészsége szempontjából. De vajon milyen hatással van a vallás a fizikai egészségre, és milyen szerepet tölt be a személyes higiéniai magatartásban? Lehet-e szerepe a vallásnak a személyes higiéniára nevelésben, és ha igen, milyen jelentősége lehet a COVID-19 világjárvány tükrében? Tanulmányunkban áttekintjük a spiritualitás és a hit egészséggel kapcsolatos összefüggéseit, amelyek közül kiemeljük a személyes higiéniai szokásokat. Munkánk során a szakirodalmi eredmények és a különböző vallások írásai alapján bemutatjuk a spiritualitás és a higiéné kapcsolatát, ezzel felhívva a figyelmet a hit és az egészség kevésbé reprezentált területére. A kézmosás rítusának középpontba állításával szemléltetjük, hogy a különféle vallásokban milyen módon jelenik meg a COVID-19 világjárvány kapcsán ismét a figyelem középpontjába kerülő kézhigiéné kérdése, és mindennek milyen relevanciája lehet a közegészségügyi intervenciók szempontjából. Ennek megfelelően áttekintésünkben ismertetjük hat vallás: a kereszténység, a zsidó, az iszlám, a hindu, a sinto és a bahái hit kézmosással kapcsolatos rituáléit. Mindezek áttekintését követően javaslatokat fogalmazunk meg, amelyek reflektálnak napjaink multikulturális terében végzett közegészségügyi törekvéseire. Úgy véljük, az egészségnevelésben aktív szerepet vállaló szakemberek számára különösen fontos a kultúra közi érzékenység, valamint klienseik vallási szokásainak ismerete, amely hozzájárulhat programjaik eredményességéhez. A higiénés üzenetek átadásába továbbá érdemes bevonni a vallási vezetőket, akik az érintett vallás rituáléin keresztül is felhívhatják a figyelmet a személyes higiénia fontosságára. Summary: Spiritualism serves an important role in the mental health of the individuals. But how does it affect physical health, and what role does it have in personal hygienic behaviour? Is it possible to give space to religions in awareness raising for personal hygiene? What possible role could they have in the light of the Covid-19 pandemic? This study reviews the linkage between spiritualism, faith and health, highlighting the customs related to personal hygiene. Based on literature and the religious texts we present the connection between spiritualism and hygiene to draw attention on this less represented research area. With the ritual of handwashing in the centre of this article, we illustrate that handwashing is an established custom in many religions, which has a potential in public health interventions and hygiene promotion activities. As main part of this study we review the ritual handwashing practices (ablution) of six religions, including Christianity, Judaism, Islam, Hindu, Shintoism and Baháʼí. After the review of these considerations, we phrase recommendations reflecting the contemporary multicultural environment of public health interventions. We argue that professionals involved in health promotion should establish an intercultural awareness, including knowledge on religious customs of beneficiaries, which might have a positive effect on the success of their programmes. We also suggest to involve religious leaders in hygiene promotion activities as they might be able to utilize religious rituals as examples for good hygienic behaviour.
  • Item
    Open Access
    Attachment Avoidance Moderates the Relationship Among Acceptance of Sugar Relationships, Motivation, and Self-Esteem
    (2021) Dr. Ipolyi Dóra; Csányi Edit; Láng András; Meskó Norbert
  • Item
    Open Access
    A Magyar Vöröskereszt önkénteseinek tevékenységei a koronavírus veszélyhelyzet idején : Esettanulmány
    (2022) Dr. Ipolyi Dóra; Molnár András
    A koronavírus világjárvány komoly kihívás elé állította az egészségügyi ellátórendszereket. A kialakult helyzetben a kormányok a korlátozott kapacitások bővítése céljából bevonták az egészségügyi és szociális területen működő társadalmi és önkéntes szervezeteket is. A Vöröskereszt és Vörös Félhold Mozgalom világszerte jelen van a COVID-válaszadás frontvonalában, hazánkban a Magyar Vöröskereszt az első hullám kezdete óta végzi járványügyi feladatait, azonban tevékenységeit nagyszámú önkéntesek bevonásával tudja elvégezni, amelyekhez kapcsolódóan szükség van a megfelelő, átgondolt önkéntes koordinációra. A Magyar Vöröskereszt önkéntesmenedzsmentben és veszélyhelyzeti válaszadásban szerzett 140 éves tapasztalata nagymértékben hozzájárult az ellátórendszerrel való gördülékeny és eredményes együttműködéshez. Esettanulmányunkban bemutatjuk a Magyar Vöröskereszt önkénteseinek feladatvállalásait a pandémia alatt, kitérünk az önkéntes koordináció feladataira, kihívásaira. Bemutatjuk mely szükségletek mentén alakul a feladatvállalás, kiemeljük a jó gyakorlatként és kihívásokként azonosítható tényezőket. Esettanulmányunkban megállapítjuk, hogy az önkéntesek megfelelő szervezési háttér esetén hatékonyan támogatják az egészségügyi ellátórendszert. Ehhez azonban szükséges a résztvevő szervezetek közötti hatékony kommunikáció és koordináció, valamint a fogadó szervezet önkéntesek foglalkoztatásában szerzett rutinja. A tapasztalatok alapján szükséges az egészségügyi önkéntesség koncepciójának hosszútávú fejlesztése, a meglévő eljárások vizsgálata és az abban gyakorlattal nem rendelkező intézmények felkészítése mellett egy megfelelő iránymutatás vagy módszertani anyag kidolgozása.